«

»

A nyár, amikor azt hittem, hogy agytumorom van

Régóta készülök megírni ezt a sztorit, mert számomra hatalmas csattanója volt, és talán tanulságos lehet.

Történt, hogy június vége táján fura fejfájásom jelentkezett. Egészen a fejem tetején, mondanám, közvetlenül a koponyám alatt. De csak akkor, ha zökkent a bicikli! 

A napi életvitelemben abszolút semmit nem éreztem, de ha elmentem edzeni (idén kezdtem triatlonozni) minden egyes apró aszfalthibánál olyan volt, mintha húzgálnák az agyhártyámat. Volt, hogy egy kézzel fogtam a kormányt, hogy kevésbé zökkenjen a fejem, és egy idő után csak gyógyszeres előkészítés után ültem bringára. Később már sima járásnál is fájt.

Mint mindenki, akinek fáj a feje, én is azt hittem, hogy agydaganatom van, pontosabban elsősorban meningeomára (a keményagyhártya daganatára) gondoltam. Mint mindenki, akinek fáj a feje, gugliztam, csak nem azt írtam be, hogy “fejfájás”, hanem hogy „az agy daganatai” :DDD

Végül elmentem neurológushoz, aki előjegyzett CT-re. (A fokozott reflexeim miatt megjegyezte, hogy azért elég kimerült lehetek. Pedig még nem tudta, hogy a három gyerekem kint ül a folyosón.)

A CT előtti héten voltunk nyaralni. A fejfájás elmúlt! Nahát tényleg a kimerültség, nem is gondoltam volna. De hát miért csak zökkenéskor? Mindegy, nagyszerű, éljen! CT-t lemondani, ki a csuda fogja sugaraztatni magát, ha egyszer csak ennyiről volt szó! Bár ekkor kezdett gyanús lenni egy másik ok.

Ahogy hazajöttünk és lemondtam a CT-t, a fájdalom visszatért, úgyhogy kérhettem új időpontot. Ez ősz eleje volt. Megtörtént a CT, minden rendben, majd hidegebbre fordult az idő, és a szaggató, zökkenésekre jelentkező fejfájás elmúlt.

Ki találja ki, hogy mi volt az oka?

.

.

.

.

.

Ez:

cipo

Májusban vettem féláron egynyári szaladósnak.

A nyaraláson a kirándulásokhoz zárt cipőt vettem fel, ezért múlt el átmenetileg, -majd ahogy beköszöntött az ősz teljesen- a fájdalom.

Hordjatok normális cipőt :)

 

UPDATE: sokan kérdeztétek, hogy akkor mi volt a fájdalom oka, és van-e köze a tapaszhoz.

Szerintem az volt az ok, hogy nem gördült a járásnál a lábam, hanem csapódott.  Az összefüggést azért gondolom biztosnak, mert azóta sem tért vissza a fájdalom, de számomra is érdekes.  A kép pedig még vásárláskor készült, a tapasz egy másik cipő miatt volt a lábamon, szóval nem ez a cipő törte fel, nem áll összefüggésben a történettel :)

 

 

 

 

Szerző: Ipolyi-Topál Gitta

Szia! Gitta vagyok, a HáziorvosBlog szülőanyja, orvos, önjelölt egészségkultúra-fejlesztő. Ez a blog azért jött létre, hogy közérthetően adjon át az egészségeddel kapcsolatos információkat. Kövesd Facebookon is!

GYERE TANFOLYAMRA!: → jobbulast.com

Szólj hozzá!

hozzászólás

1 comment

  1. Simon Zoltán

    Sajnos egy 60 év körüli ismerősöm pár hete hunyt el ebben a szörnyű betegségben. Egy őszi vasárnap szörnyű görcsös fejfájásra ébredt hajnalban és később is sokat panaszkodott a munkahelyén. Aztán elmondták neki a szomorú hírt. Pár hónapig tartott az egész hősies küzdelem. Már pici szív panasznál is félve megy az ember orvoshoz, de én azt mondom meg kell tenni ezt a lépést, senki ne halogassa mert annál rosszabb. Ott motoszkál benned éjjel-nappal: vajon tényleg nagy bajom van? Lehet, hogy nincs is semmi bajom, csak életmódváltásra van szükségem? Örülök, kedves Gitta, hogy ilyen hétköznapi probléma okozta a fejfájásod.

Hozzászólás a(z) Simon Zoltán bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kitöltendő mezőket * jelöli.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Read previous post:
Elszámolás

Már rég elmúlt az év végi számvetések időszaka, de tartozom még nektek és magamnak egy elszámolással. Óriási csend volt idén...

Close