«

»

A fütyimarkolászásról

levélKét kérdés is érkezett, két különböző korú kisfiú anyukájától.

Kérdés 1.) hetek óta piszkálja a fütyijét a kisfiam. Októberben lesz 3 éves, kb. 2 hónapja szobatiszta, vagyis nappalra már nincs pelusa. Mi lehet ennek az oka?  Okozhatja a pelus elhagyása és most fedezi fel micsodája is van neki ott?

Kérdés 2.) Kisfiam 8 hónapos, és néhány hónapja a kezecskéje véletlenül a fütyire tévedt -azóta húzza, gyúrja, szadizza, minden érzés nélkül, tépi, kapaszkodik bele… leírhatatlan amit művel. Volt, hogy hagytunk, mert azt gondoltuk, hogyha fáj, majd abbahagyja. Borzalmas dolgokat művelt, nézni is rossz volt. Aztán azt mondta a gyerekorvos, hogy inkább ne hagyjuk, nehogy kárt tegyen magában.  Az lenne tehát a legfőbb kérdés: hagyjuk, vagy ne hagyjuk? Tényleg kárt tehet magában?

Elöljáróban annyit, hogy én pszicho-ügyben nem vagyok szakértő, csak amire az élet meg némi utánaolvasás megtanított, ezért megkérdeztem nektek két szakembert, illetve A változó agy című könyvben (Park Kiadó) olvasottakat szeretném megosztani.

Megmondom őszintén, én teljesen azt hittem, hogy ebben a témában két irányzat lesz. Azt gondoltam, hogy lesz olyan felfogás, hogy hagyjuk a gyerekre ami csak jólesik neki, mint ahogy ezt annyi más területen látni a gyereknevelésben. És úgy tűnik, hogy nem. Mármint, hogy szakmailag úgy tűnik. Ettől persze eltérhet az egyes szülők álláspontja.

Szóval az általam megkérdezett pszichológus válasza: el kellene terelni a figyelmét finoman. Ugyanúgy rá lehet szokni, mint az önjutalmazásra, önkielégítésre. Ez pedig a házaséletben okozhat gondot később.
Kondorné Dr. Orosz Ágnes pszichoterapeuta válasza: a nyolc hónapos kisfiúval kapcsolatban az a véleményem, hogy mindig sokkal több információra van szükség, hogy valamelyest is tisztán lássunk. Ha csak ennyi az infó, akkor első nekifutásra azt tanácsolnám, hogy el kell terelni a gyerek figyelmét – egy nyolc hónapos szinte bármivel leköthető. Fölmerül az emberben a kérdés, hogy nincs-e ez a gyerek érzelmileg elhanyagolva.

Két és fél, három évesen, frissen szobatisztává válva teljesen normális, hogy felfedezte a gyermek a hímvesszőjét,  gyerekek az összes testrészüket igyekeznek fölfedezni, megtanulni. De  a kérdés ilyenkor is az, hogy az összes ébren töltött idejéből kb. hány százalékot foglalkozik ezzel. Mert ha csak alig 5-10-et, akkor nincs nagy gond, de ha egész nap ezzel foglalkozik, akkor arra gyanakszunk, hogy nincs elég örömforrás az életében és az ügyes, okos kis felfedező máris rájött, hogy hogyan függetlenítse magát a szeretteitől, akiktől talán nem kap elég odafigyelést.

Az agy változóképessége

címlap

A változó agy című könyv, amelyről egyébként is írni akartam nektek, egészen elképesztő agykutatási eredményeket közöl. Az alap mondanivalója az, hogy az agyunk rendkívüli plaszticitásra képes, új idegi kapcsolatok jönnek létre bizonyos tevékenységek hatására, sőt, teljesen át is tud térképeződni. Például vak emberek látókérge átvesz más funkciókat, hiszen látásra nem “használódik”.

A könyv egy teljes fejezetet szentel annak, hogyan változtatja meg az agyat némely szexuális viselkedés.

Az egész téma kutatását Freud alapozta meg, aki szerint a szexuális plaszticitásnak vannak kritikus időszakai. Rájött, hogy a bensőségesség és nemiség első kritikus időszaka nem a pubertás, hanem a korai kisgyermekkor. A kritikus időszakokban minket ért hatások alapvetően befolyásolják, hogy később hogyan gondolkodunk a szexről. A gyerekeknek szükségük van szeretetre, szenvedélyesen kötődnek a szülőhöz. Freud óta több kutatás is alátámasztotta, hogy a kapcsolatok, másokhoz való kötődés mintázata kisgyermekkorban rögzül az agyunkban. Freud azt is kimutatta, hogy számos szexuális rejtély könnyen megérthető a kritikus időszakokban lezajlott úgynevezett fixációk alapján. Kisgyermekkorunkban olyan szexuális élményeket és vonzalmakat élhetünk át, amelyek rögzülnek, és befolyásolják a további életünket.

Az a gondolat, hogy egy-egy kritikus időszak eseményei közreműködnek szexuális vágyaink formálásában, ellentmond annak a nézetnek, hogy az embert csupán biológiai ösztönök vezérlik. Mindezt “tanult ízlésnek” is mondhatjuk. És itt jön egy iszonyatosan érdekes mondat: Sok olyan dolog van, amiről azt hisszük, hogy mindig is így volt velünk, valójában azonban valamikor hozzászoktunk. Ezt a “második természetünket” nem tudjuk megkülönböztetni az eredetitől, mert neuroplasztikus agyunk az új elemeket teljesen beépítette, és azok pontosan ugyanolyan biológiaiak, mint az eredeti volt.

Hogy jön ez a fütyipiszkáláshoz?

Ha egy kisgyermek megszokja, hogy ha örömre vágyik (nála ez szeretetből, odafigyelésből kellene hogy származzon), azt meg tudja oldani a hímvesszője markolászásával, akkor – ahogyan Ágnes is mondja –   “az ügyes, okos kis felfedező máris rájött, hogy hogyan függetlenítse magát a szeretteitől, akiktől talán nem kap elég odafigyelést.”

Összegezve tehát:

1. Az éppen szobatisztává váló 2-3 éves (vagy akár fiatalabb) nem baj, ha észreveszi a saját hímvesszőjét, ki kell hogy alakuljon a testkép.

2. Ha túlzottan sokat markolássza egy kisfiú a fütyiét, át kell gondolnunk, nem rohangálunk-e túl sokat, nem a kistesóra helyeztünk-e aránytalanul nagyobb figyelmet, stb.

3. Ha igen, ezt korrigáljuk! Ez után a markolászáskor tereljük el a figyelmét. Jellemzően ez a fürdés ideje.

4. Ilyenkor soha ne azt mondd a gyereknek, hogy “pfujj”, vagy “nem szabad”, vagy “rácsapok a kezedre”.  Mert mitől lenne pfujj a saját teste? Ilyen ellentétes érzéseket ne táplálj benne,

5. Ha napközben is pelenka nélkül hagyod  a kisfiút mert nyár van, akkor is húzz rá kisnadrágot.

 

Szerző: Ipolyi-Topál Gitta

Szia! Gitta vagyok, a HáziorvosBlog szülőanyja, orvos, önjelölt egészségkultúra-fejlesztő. Ez a blog azért jött létre, hogy közérthetően adjon át az egészségeddel kapcsolatos információkat. Kövesd Facebookon is!

GYERE TANFOLYAMRA!: → jobbulast.com

Szólj hozzá!

hozzászólás

4 comments

Skip to comment form

  1. Ági

    Én úgy tudtam, hogy a fitymaszűköleten épp az segít, ha hagyjuk, hogy hadd játszon vele, huzogassa, stb., mert saját magának rendbe tudja úgy hozni. Ez akkor teljes hülyeség?

    Mert ha túlzásba viszi, akkor nyilván gondolnunk kell más problémára, de ez minden dologgal így van, amit túlzásba visz gyerek vagy felnőtt egyaránt.

    Ugyanakkor az önkielégítés egy férfinél teljesen rutinszerű, mindennapos dolog, majdnem élete végéig, akár bevallja az illető, akár nem.

    Tehát voltaképpen csak az 5-ös ponttal nem értek egyet. De ha az első mondatom hülyeség, akkor még azzal is fogok!:)

  2. Ipolyi-Topál Gitta

    Mármint a kisnadrággal? Nekem piszkálás ide vagy oda, fura, ha pucéran szaladgál egy gyerek, úgyhogy akkor is ráadnám, ha nem piszkálná.

    Abban van valamennyi logika amúgy, hogy a saját húzgálással oldja a letapadást, de mivel valószínűleg egyébként is megoldódna, ahogyan a sorozat első posztjában írtam, nem biztos hogy ez a megfelelő vagy kizárólagos terápia :-)

    1. Lea

      Szerintem ne húzogassa!
      Engem végtelenül irritál, nagyon rossz látvány.
      Igazat adok, hogy csak egy hiánypótlás az egész, és ha érzelmileg minden szeretet megkap, amit igényel, akkor nem fogja csinálni. Ez egy jelzés a szülő felé! Tegyünk ellene, ne szigorral, hanem egy öleléssel!
      És kisnadrág mindig legyen rajta!
      Lea
      lea.tomka@gmail.com

      1. Krisztián

        Lea!

        Fontos, hogy azért normál esetben nem hiánypótlás az egész.
        Hiánypótlásról akkor beszélhetünk, ha ez az egyetlen örömforrása a gyereknek. Ez mind a címben említett “markolászásra”, mind pedig a gyermekkori önkielégítésre igaz.
        Ha ez az egyetlen örömforrása a gyereknek, akkor nagyon valószínű az érzelmi elhanyagoltsága a gyereknek, amelyet ezzel az örömforrással pótol.

        De nagyon fontos, hogy ha ez nem kizárólagos örömforrás, csak rendszeres akkor nem gond. Érdemes átgondolni, hogy ha a gyerek talál egy olyan érintést, amely számára kellemes, akkor nem éppen az-e a logikus, hogy ez az érintést időnként ismételni fogja.
        Ha finom a csoki, akkor örömmel fog csokit enni, ez természetes, de ha egész nap csak csokit eszik az probléma.
        Ugyanígy van a saját testén keltett ingerekkel is, hogy természetese ha ez kellemes neki és ezért visszatér ezekhez a mozdulatokhoz. Az a problémás, ha más öröme nincs és ezért ezt folyamatos csinálja.

        Fontos, hogy megismerje a saját testét, a saját érintését, és fontos, hogy tisztában legyen azzal, hogy ez jó és kellemes dolog. Később majd ez vezet el a felszabadult és örömteli szexuális élethez.

        Az, hogy ez téged irritál, az nem szabad, hogy ennek a tilalmához vezessen, sőt nem szerencsés, ha ő úgy érezheti, hogy valami rossz vagy csúnya vagy irritáló dolgot tesz. Hiszen nem tesz semmi rosszat, csak ismerkedik a saját testével és a saját érzéseivel.

        Tehát az igaz, hogy ha csak ez az örömforrás egy gyerek számára, akkor az jelzés értékű, de az nem igaz, hogy “csak egy hiánypótlás az egész”!

Amikor üzenetet hagysz, figyelj arra, hogy egészségügyi adataid érzékeny adatok. Sürgősségi helyzetben ne itt üzenj!

Az email címet nem tesszük közzé. A kitöltendő mezőket * jelöli.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Read previous post:
Az igazi fitymaszűkület

A levelesládából: "Hali. Azt szeretném kérdezni hogy azt nem lehetne valahogy orvosi beavatkozás nélkül megoldani hogy a fitymámról nem jön...

Close