«

»

Totyogók és az okostelefon

Gyakorló szülők számára napi szinten előforduló kérdés, hogy adjon-e a két éven aluli gyermeke kezébe elektromos kütyüt. (Egy kutatás szerint a két éven aluli totyogók 38 százaléka használt mobiltelefont, tabletet.) Lépést kell tartaniuk ezzel a trenddel a gyermekgyógyászoknak is, ezért idén is felmerült a téma az Amerikai Gyermekgyógyász Akadémia konferenciáján.

Dimitri Christakis, a Washingtoni Egyetem gyermekgyógyász professzora évekig kutatta a gyermekek médiahasználatát, Donald Shifrin pedig közel négy évtizede van a gyermekgyógyászi pályán. Ők ütköztették a pro és kontra érveket a nagygyűlésen.

Napi 30 percnyi minőségi, interaktív játék Christakis szerint még rendben van. A játék a gondozó felügyelete mellett folyjon és semmiképp ne helyettesítse a minőségi együtt töltött időt.

Lényeges a tartalom is, különösen a képek váltakozását érdemes figyelni, mivel a gyors képi változások akadályozhatják az idegrendszer végrehajtó funkcióit, a megoldásokon való gondolkodást. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a játék javítja-e a kapcsolatot, interaktivitást a szülővel, gondozóval. Ehhez persze a szülőnek jelen kell lenni, nem csak testben, hanem a figyelmével is, vagyis az együtt játszás kizárja azt az esetet, amikor a gyerek azért kapja meg a mobilt, mert a szülője valami mást szeretne csinálni.

„Sosem volt ennyire bonyolult szülőnek lenni mint manapság. Az egyszerű ukázok ma már nem működnek. A szülőknek egy csomót kell foglalkozniuk azzal, hogy a gyermekük mit, mennyit és hogyan néz. Mind a szülők mind a gyerekgyógyászok észre kell, hogy vegyék, a képernyő ma már nem egyszerűen csak egy képernyő. A passzív tévénézéstől különbözik az, amikor a szülő és gyermek közösen interaktív játékot játszik egy mobileszközön.”

Forrás: Flickr.com CCL

Forrás: Flickr.com CCL

„Két év alattiak számára a szocializáció útja a háromdimenziós élő emberekkel való kapcsolat- mondja ezzel szemben Shifrin - Semmi nem támasztja alá, hogy javasoljuk a két év alattiaknál az okostelefon-használatot.”

A szülők jóval többre képesek tanítani, mint a képernyő. Shifrin egy kutatást idéz, ahol nyelvet tanítottak egy alkalmazás segítségével, de nem értek el olyan eredményeket, mint ha élő személy tanította volna. Ha a szülő olvas könyvet a gyermeknek, az sokkal több lehetőséget ad az interaktivitásra.

Ne alkalmazzuk a mobileszközöket alapértelmezettként. „Mindannyian láttuk már a rendelőnkben, hogy a szülő elveszi a tabletet a gyermektől, hogy meg tudjuk vizsgálni. Egy apró elégedetlenkedés, és mit csinál a szülő? Visszaadja. Eddig a televízióval bajlódtunk, most meg azzal kínlódnak a szülők, hogy leválasszák a gyerekeiket a digitális eszközökről.”- mondja Shifrin.

A mi házunk tája

A lényeget egy másik cikk világítja meg, amit szintén ma olvastam, mégpedig ez. Cziglán Karolina pszichológus azt mondja:

a gyermeknevelés sokszor nem a szép elvek makulátlan megvalósítása, hanem a sok tökéletlen megoldás közül a legélhetőbb, legelviselhetőbb kiválasztása.

Mi mondjuk lehet, hogy őskövületek vagyunk, nálunk nem a mobilos játékokért megy a harc, hanem a “Nézhetünk mesét?” a folyamatos küzdelem. (Nincs tévénk, csak számítógépen tudnak általunk szelektált meséket nézni.)

A két és fél évesnek egyébként eszébe se jut a mobileszközön való játék, nekem meg eszemben sincs reklámozni neki (azzal együtt, hogy videót már nézett rajta). Az ötéves fiú valóban tud rajta stratégiai játékot játszani, és az is egyértelmű, hogy nagyobb korukban el kell, hogy igazodjanak a digitális világban, ma már nem értelmezhetjük az ő korukat a mi kockásfülű nyúl szintünkön. De most maradjuk a kicsiknél.

Személy szerint annak a híve vagyok, hogy játsszanak önállóan, menjenek az udvarra, mozogjanak. Óriási tévútnak tartom, hogy a mai 3-5 éves (nyugati) gyerekek 57 százaléka tud tabletet kezelni, de csak 14 százalékuk tud cipőt kötni, és hogy a gyerekeknél is problémát jelent a járványszerű elhízás. A megoldás nyilvánvalóan nem a tiltás, hanem alternatíva nyújtása, a cipőkötés megtanítása, közös kirándulás, példamutatás, stb.

De egyszerűen vannak élethelyzetek, amikor tényleg inkább benyomja az ember a gombot, csak hogy ne kelljen a gyerekeknek végignézniük, ahogy az anyjuk felrobban.

“Lehetnek, sőt, kell, hogy legyenek elveink, kell, hogy tudjuk, milyen értékek fontosak nekünk, de egy-egy helyzet megoldása mindig valamilyen kompromisszum. Elvek, célok, fáradtsági- és hangulati állapotok összjátékának eredménye.”

Ezzel abszolút egyet tudok érteni.

 

Források:
http://blogs.webmd.com/, http://www.huffingtonpost.com/

LETÖLTÖTTED MÁR A FÜTYIÜGYI KISOKOST? Kattints!

Szerző: Ipolyi-Topál Gitta

Szia! Gitta vagyok, a HáziorvosBlog szülőanyja, orvos, önjelölt egészségkultúra-fejlesztő. Ez a blog azért jött létre, hogy közérthetően adjon át az egészségeddel kapcsolatos információkat. Kövesd Facebookon is!

GYERE TANFOLYAMRA!: → jobbulast.com

Szólj hozzá!

hozzászólás

Amikor üzenetet hagysz, figyelj arra, hogy egészségügyi adataid érzékeny adatok. Sürgősségi helyzetben ne itt üzenj!

Az email címet nem tesszük közzé. A kitöltendő mezőket * jelöli.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Read previous post:
Ti kérdeztétek

Több kérdés is érkezett tegnap az agyhártyagyulladás elleni oltásokról, vannak visszatérők is, úgyhogy most egy helyre szedek minden tudnivalót. Eddigi...

Close