«

»

Annyit eszek, mint egy madár

Múlt héten bejött egy igen túlsúlyos páciens a rendelésre, ahol helyettesítettem, és szóba jött, hogy csökkenteni kellene a testsúlyát (kolleganőm és én mindenkinek megtesszük azt a szívességet, hogy hormonális okot keresünk az elhízása mögött, így ezen már túl voltunk).
A hölgy szabadkozott, hogy amilyen keveset ő eszik, az alapján nem így kéne kinéznie. Ekkor megkértem, hogy mondja el egy átlagos napját, mikor és mit eszik.

- Sokszor nem is reggelizek. Ha igen, akkor valami felvágottas kenyeret. Délben azt esszük, amit főzök. És nem is eszünk vacsorát, mert annyi a dolog az állatokkal.
- Oké, és amikor bejönnek a kertből este?
- Igen, akkor szoktunk. Kilenc körül, van hogy fél tíz fele.
- Mivel főz? Olajjal vagy zsírral?
- Zsírral.
- Kizárólag? (nem tudtam leplezni a meglepettségemet)
- Igen. Csak zsírral.
- Úgy kell elképzelnem, hogy ha rántott húst csinál, akkor öt centi vastagon áll az olvasztott sertészsír a serpenyőben?
- Igen.

Általában nem szabadítom rá a betegekre a teljes táplálkozástudományt, mert borzasztó frusztráló lenne olyan követelményekkel szembesíteni, amit az ő életében lehetetlen egyszerre megvalósítani.

Három olyan dologra szoktam felhívni a figyelmet, ami nála a legnagyobb (vagy valószínűleg lekönnyebben kiküszöbölhető) hiba, és megkérem, hogy egyet vagy kettőt válasszon ki, amit már most meg fog változtatni. Az ő esetében ez a három volt:
1) Reggelizzen, lehetőleg olyat, amiben van hosszan felszívódó szénhidrát is (pl. teljes kiőrlésű kenyér, vagy müzlifélék.)
2) A kilenc órai vacsora is vacsora, tévedés azt hinni, hogy ha ő nem evett vacsoraidőben, akkor nem vacsorázott. (Ezt nem is értem egyébként…). Ne lefekvés előtt egyen.
3) cserélje le a zsírt olajra. (Ellenvetés: „De hát azt mondják zsírból nem lesz zsír!” Tévedés. Mindenből zsír lesz, ami plusz kalóriabevitelt jelent ahhoz képest, amit felhasználunk, legyen az édesség, vagy disznózsír.)

Ezt csak azért írtam le, hogy nem feltétlenül eszetlen csodafogyókúrákba kell kezdeni, amit egy hétig se bírsz ki, hanem a szarvashibákat kell kiküszöbölni, és máris lehet változás.

Szerző: Ipolyi-Topál Gitta

Szia! Gitta vagyok, a HáziorvosBlog szülőanyja, orvos, önjelölt egészségkultúra-fejlesztő. Ez a blog azért jött létre, hogy közérthetően adjon át az egészségeddel kapcsolatos információkat. Kövesd Facebookon is!

GYERE TANFOLYAMRA!: → jobbulast.com

Szólj hozzá!

hozzászólás

3 comments

  1. Tyrker

    Azért itt vannak számomra kérdőjelek.

    Egyrészt szigorúan az elhízás kapcsán nem érdemes a zsír-olaj kérdésen rugózni. A különböző zsírok és olajok Atwater-faktoraiban jelentős különbség nincs. Az átlagos 9,3 kcal/g érték szórása aránylag kicsi, vagyis napraforgóolajjal körülbelül ugyanannyi kalóriát viszünk be a szervezetünkbe, mint serészsírral vagy bármilyen más zsírral ill. olajjal. Ebből következően az egyik lecserélése a másikra semmiféle kalóriamegtakarítást sem jár.

    Egyéb betegségek kapcsán már jogos felvetni a zsír-olaj kérdést, bár a válasz nem egyértelmű. A sütéshez elengedhetetlen magas hőt a sertészsír jobban bírja, mint a napraforgóolaj (kevesebb káros anyag képződik benne). Lásd például itt: http://www.express.co.uk/life-style/health/618023/health-vegetable-oil-coconut-lard-butter Az állati zsiradékok hevítése inkább a bennük levő koleszterin hő indukálta oxidációja miatt okozhat gondokat, ezt viszont kevéske rozmaringkivonat vagy egyéb antioxidáns hozzáadásával – és persze a használt sütőzsiradék kiöntésével (újra NEM hasznosításával) – meg lehet előzni. Egyes zsírokba “gyárilag” is kevernek rozmaringkivonatot, mert az avasodási folyamatot is lassítja.

    A rántott húsnál a panír viszont hozzájárulhat az elhízáshoz. Aki panírozott már húst, tudja, mennyi liszt és prézli kell hozzá – mindkettő meglehetősen tömény szénhidrát, egyéb tápanyagot viszont alig tartalmaz. A húst – fajtájától függően – grillezni, párolni, pirítani, posírozni, brezírozni, sütőben sütni érdemes inkább (ezek a módszerek amúgy a hozzáadottzsiradék-szükségletet is csökkentik).

    Az is érdekelne, hogyan zajlott a hormonális okok kizárása. Készült nála teljes pajzsmirigypanel? Elküldték az endokrinológiára? Volt többpontos vércukorterhelésen, minden ponton cukor ÉS inzulin-meghatározással? Leptinrezisztenciát néztek nála? Stb.

    1. Kocz

      Kár, hogy nem lehet lájkolni hozzászólást, Tyrker-ét lájkolnám :) Amúgy a bejegyzéssel is egyetértek, de az emberek fejében táplálkozás kérdésben nagyon rendet kéne rakni. Mert valaki teljesen leszarja, valaki meg félinformációkból táplálkozik, rendesen utánajárni dolgoknak már lusták..

  2. Simon Zoltán

    Nekem van egy hölgy ismerősöm, aki mindig éhezéssel akar fogyni, persze nem igazán sikerül neki, mindig kezdheti elölről. Amikor valaki szándékosan éhezik, a szervezete nem tudja eldönteni, hogy azért teszi-e ezt mert nincs tápanyag a közelében vagy direkt nem eszi meg. Emiatt beindul a vészreakció és minden kalóriát megpróbál az illető teste visszatartani. Ez lehet a magyarázat a jojo effektusra is. Így van?
    A fogyókúra tekintetében tényleg nagy rendet kéne tenni az emberek fejében.

Amikor üzenetet hagysz, figyelj arra, hogy egészségügyi adataid érzékeny adatok. Sürgősségi helyzetben ne itt üzenj!

Az email címet nem tesszük közzé. A kitöltendő mezőket * jelöli.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Read previous post:
A tudományos bulvár állatorvosi lova

Választhattam volna az elemzésünkhöz bármelyik portál bármelyik brit tudósok jellegű cikkét, de most ennek a közlésnek van pechje, ezt fogom...

Close