«

»

Alapfogalmak II.: Mi fán terem a bizonyítékokon alapuló orvoslás?

Folytatjuk a sort, jöjjenek további alapfogalmak annak érdekében, hogy tisztán lássunk a gyógyászat útvesztőiben.

A múltkor írtam, hogy “bizonyítékokon alapuló orvoslás”, meg hogy “nyugati típusú orvoslás”. Mit jelent ez?

A bizonyítékokon alapuló orvoslás (BAO, evidence based medicine)

során legjobb bizonyítékokat felhasználják fel, ami biztosítja, hogy az orvosok a betegeiknek a lehető legoptimálisabb ellátást nyújtják. Szisztematikus kutatómunka során megszerzett legjobb tudományos bizonyítékok és a személyes klinikai szaktudás integrációját jelenti. A nyugati típusú orvoslás tulajdonképpen szinonimája ennek. De mik a bizonyítékok?

Remélem nem haragszotok, ha a statisztika rejtelmeiben nem mélyülünk el, de a bizonyítékok több forrásból származnak.

Ilyenek az alapkutatások, élettan, anatómia, kórélettan. Ilyenkor nem emberen történnek a vizsgálatok, hanem  csak valami Petri-csészében, vagy egéren vagy géneken, de olyan biológiai-élettani törvényszerűségek modellezhetők, amivel az emberi szervezet reagálására következtetni lehet.

Másrészről úgynevezett népegészségügyi, vagyis epidemiológiai eredményeket is lehet vizsgálni, ezek az adatok annál jobbak, minél nagyobb esetszámon történnek.

A klinikai kutatás az egészséges vagy beteg ember, illetve annak bármely mintájának (vére, szövete, szerve, stb.), kutatási célú vizsgálata.

Lehet visszatekintő, azaz retrospektív, vagyis fognak egy óriási kupac zárójelentést, és a különféle adatokból összefüggéseket, következtetéseket vonnak le. Például megnézhetem azt, hogy az elmúlt öt évben az ilyen vagy olyan mellrák-kezelést kapott nők sorsa hogyan alakult.

A prospektív kutatás előre néz, azaz beszervezi a vizsgálati alanyokat, és a meghatározott körülmények között a meghatározott adatokat méri. Ilyenkor fogok 1000 nőt, fele ilyen, fele olyan kezelést kap, és iksz idő múlva megnézem, hogy hogyan alakult a sorsuk. (Ilyenek a gyógyszerkutatások klinikai fázisai)

Szignifikáns, szignifikancia

Próbáltam kikeresni érthető formában, de legyen nekünk most elég annyi, hogy statisztikailag értékelhető különbség az, amikor azt mondják rá, hogy szignifikáns. Például, ha valamivel kapcsolatban azt írják, hogy a visszeresség okozta panaszokat nem csökkenti szignifikánsabban mint a placebo, akkor ne dobjunk ki rá pénzt.

A fekete tehén

Tudod, van az a vicc, hogy a matematikus, a fizikus meg a mérnök utazik a vonaton Belgiumban, és meglátnak egy tehenet legelészni. A mérnök felkiált: – Nahát, Belgiumban feketék a tehenek! Mire a fizikus kijavítja: – Annyit állíthatunk, hogy Belgiumban van egy fekete tehén. Erre a matematikus: – Annyit állíthatunk, hogy Belgiumban van legalább egy olyan tehén, amelynek a felénk eső oldala fekete.

Hát igen. Érdemes mindig kritikusan állni a megállapításokhoz. Egy pozitív élménybeszámoló egy reklámújság hasábjain csak annyit jelent, hogy van legalább egy ember, aki valamiért azt állítja, hogy jobban lett. Tisztességesen nem állíthatunk ennél többet. A sorozat többi részében meg fogom mutatni, hogy milyen vizsgálatok alapján állíthatjuk valamiről hogy hat, azaz milyen jellegű bizonyítékokat kérj számon Te, mint (potenciális) felhasználó.

Ez egyébként etikai kérdés is, és az orvostudomány egyik etikai alaptétele az, hogy

Ne árts! (Nil nocere)

Ezen bővebben nincs mit magyarázni, viszont következik belőle egy másik elv, a

Cost-benefit arány, vagy költség-haszon elv

Ez annyit jelent, hogy a keletkező haszon (javulás) arányban áll-e az általam, a terápia (vagy megelőzés) érdekében okozott kárral. Példával szemléltetve: néhány tűszúrás az ára annak a haszonnak, hogy nem kapunk torokgyíkot. Vagy: a fogfájást el lehetne mulasztani főbelövéssel, csak nem éri meg. Kicsit nehezebb ennek a vonalnak a meghúzása, amikor már az a kérdés, hogy a változókor tüneteit enyhítsük-e ösztrogénnel annak tudatában, hogy ez valahány százalék rizikónövekedést fog jelenteni a mellrák kialakulására. Állandó kötéltánc tehát, hogy melyik választás az, amivel a beteget nem sodrom nagyobb veszélybe, mint amekkorának egyébként is ki van (vagy lenne) téve.

Hamis következtetések

Biztos hallottad, hogy a dihidrogén-monoxid betiltását követelte a megkérdezettek több mint nyolcvan százaléka, mivel a szer súlyos károkat okozhat. Egyetlen ember jött rá, hogy a vízről van szó. A kenyérfogyasztók száz százaléka is meghal, mégsem tiltjuk be a kenyeret. Van két törvényszerűség:

I. (szinte) mindenki eszik kenyeret

II. Mindenki meghal.

Ebből bárki világosan látja, hogy nem következik az, hogy a kenyértől halunk meg.

Sajnos sokszor előjön ugyanez a következő formában:

I. A beteget orvosok kezelik

II: A beteg meghal

A következtetés pedig az, hogy a beteget az orvosok ölték meg (műhiba, hanyagság, gondatlanság, gyógyszeripar pénzéhsége stb. miatt). Az rendszerint nem merül fel, hogy sajnos a beteg halálos beteg volt, sem az, hogy a legjobb tudás ellenére is vannak előre ki nem számítható körülmények.

A szomszéd nénink meghalt a nyáron. Kezeletlen cukorbeteg, és 90 éves volt. Rosszul nyelt egy csontot és kilyukadt a nyelőcsöve. A veje beadta nekem, hogy műhiba miatt halt meg a néni. A részleteket nem ismerem, így biztosat nem állíthatok, de azt tudom, hogy kilencvenévesnek lenni önmagában sem életbiztosítás, kezeletlen cukorbetegként rossz a sebgyógyulás, és csontot lenyelni se egy szövődménymentes dolog.

Tudom-tudom egyébként, tényleg vannak hanyag kollégák, meg túlterhelt a rendszer, ezt most hagyjuk. Menjünk tovább a fogalmakra.

Mi az, amiben – sokak szerint- megbukott a nyugati típusú orvoslás? Az EMBER kezelésében.

A bio-pszicho-szociális modell

Az emberek elvárják, hogy a lelkükkel is törődjünk, és ne autószerelőként javítsuk meg ami elromlott. A szakmának is jól felfogott érdeke volt, hogy figyelembe vegye a lelket, mert a pszichés folyamatok értelmezése és figyelembe vétele nélkül egyrészt egy csomó betegség nem értelmezhető, másrészt az egy húron pendülés nélkül az életben nem fogjuk rávenni a beteget, hogy kövesse az utasításainkat.

Szóval az egyetemeken bevezették  a pszichológia, a kommunikáció és a szociológia tárgyakat. Megértettük, hogy az ember nem csak egy javítani való valami, hanem biológiai mivota mellett lelki és társas, illetve meghatározott társadalmi helyzetben élő lény.

Holisztikus szemlélet

Nagyjából a fentiek szinonimája. A görög „holosz” szóból a teljesség figyelembevételét jelenti. A holisztikus szemléletű gyógyítás az embert egésznek tekinti, nemcsak a betegséget, a megbetegedett szervet, vagy testrészt, hanem a beteget gyógyítja, figyelembe veszi annak érzelmeit is.

Hát, nem mondom, hogy ideális állapotban vagyunk ebben a tekintetben, de a “pszicho-bio-szociális” meg “holisztikus” hiányosságokat semmiképp sem érdemes úgy felróni, hogy valaki direkt ártani próbált volna. (Itt egyébként bejönnek politikai és gazdasági tényezők is, aminek ez a blog nem szeretne fóruma lenni, de annyit talán elmondhatok, hogy ügyelet utáni napon nem mindig vagyok se pszicho, se szociális. És vannak, akik nálam sokkal de sokkal többet ügyelnek, sokkal de sokkal kevesebb pénzért.)

A holisztikus szemlélet hiányosságai azok egyébként, amelyek az alternatív terápiák virágzásához vezetnek. Kár tagadni, hogy hihetőbb egy kuruzsló éktelen hazudozása, ha időt szakít a páciensre, csak vele törődik és meghallgatja, mint annak a szakmájában egyébként profi szuperagynak, aki hatszor telefonál egy konzultáció alatt, folyton rohan, és semmit nem magyaráz el, csak odalöki a kezelést, vagy lenyisszantja azt, ami már nem kell vagy nem működik.

De mi az, hogy alternatív terápia?

Alternatív terápiának kétféle megközelítést is mondnunk, ezért mindig érdemes tisztázni, hogy mire is gondolunk alatta. Az egyik, amikor a nyugati típusú orvoslás alternatívájaként, tehát HELYETTE kínálja magát valaki. A másik, amikor a nyugati típusú vagy evidence based terápiák MELLETT ajánl vagy használ valaki olyan szert vagy módszert, amit a klasszikus orvostudomány nem vett be, az egyetemen nem oktat. Ezt úgy is mondják, hogy

komplementer, vagy kiegészítő gyógymódok

Például, ha megfázás esetén az orrspray és köptető mellé javasolok kasvirágot vagy citromot, az komplementer. (Ráadásul mellesleg tudományosan is alátámasztott.) De ha kemoterápia HELYETT javasolnak citromot, az alternatív, és hadd ne mondjam, bűncselekmény.

Komplementer módszerek is lehetnek ártalmasak, attól függetlenül, hogy nem a hagyományos medicina helyett kínálkoznak. Sőt legtöbbször az emberek nem merik teljesen elvetni az orvostudományt, hanem komplementer módon próbálkoznak az alternatív módszerekkel. Na ez így már jól bebonyolódott, de azért remélem világos :)

Ennyit mára, és akkor ha minden igaz, legközelebb rátérhetünk a bizonyítékok szintjeire.

 

 

Szerző: Ipolyi-Topál Gitta

Szia! Gitta vagyok, a HáziorvosBlog szülőanyja, orvos, önjelölt egészségkultúra-fejlesztő. Ez a blog azért jött létre, hogy közérthetően adjon át az egészségeddel kapcsolatos információkat. Kövesd Facebookon is!

GYERE TANFOLYAMRA!: → jobbulast.com

Szólj hozzá!

hozzászólás

2 pings

  1. Mennyit ér az élet? | HáziorvosBlog

    [...] olyan régen foglalkoztunk itt a blogon a költség-haszon elvvel, vagy cost-benefit aránnyal. Akkor tudományos-etikai oldalról közelítettük meg a dolgot, [...]

  2. 11 érdekes dátum az akupunktúra történetéből | HáziorvosBlog

    [...] akupunktúrát némely betegség esetében finanszírozza a társadalombiztosító, noha a bizonyítékokon alapuló orvoslást képviselők szkeptikusak a hatásával kapcsolatban. Nem is beszélve arról, hogy nyugati [...]

Amikor üzenetet hagysz, figyelj arra, hogy egészségügyi adataid érzékeny adatok. Sürgősségi helyzetben ne itt üzenj!

Az email címet nem tesszük közzé. A kitöltendő mezőket * jelöli.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Read previous post:
Alapfogalmak – start

Nagyon -nagyon jó anyagok kerültek a kezembe, alig várom hogy megosszam őket, de arra gondoltam, hogy célravezetőbb, ha előbb tisztázunk...

Close