«

»

Embernek maradni

Ma a Facebook oldalon közzétettem egy szituációs gyakorlatot, hogy mit tennétek az ügyeletes orvos helyében. A helyzet a következő:

  • Adott egy leromlott állapotú, sok-sok betegségben szenvedő, közel nyolcvanéves beteg.
  • Kiérkezel, nincs légzőmozgás, nincs tapintható pulzus.
  • A beteg még meleg, műszeresen és a mellkason hallgatózva még VAN szívtevékenység.
  • Reális életesélye nincs az általános állapota miatt.
  • Ott áll veled szemben a feleség, aki két órája még beszélt vele.
  • A családot először látod, nincs semmiféle ázsiód előttük, nem te vagy a háziorvosuk.

Figyeljetek jól, mert az ÖSSZES szempontot egyszerre kell figyelembe venni, és egy perc van dönteni.

Most megmutatom, hogy mit ír a tankönyv, és mi játszódik le összességében az ember fejében.

1) Ha nem tudjuk pontosan eldönteni, hogy mikor állt be a klinikai halál, a beteg érdekében akkor döntünk helyesen, ha megkezdjük az újraélesztést.

2) Nem élesztünk újra olyan betegeket, akiknek az állapota eleve kizárja az életben maradást. (Forrás: Sirák András: Sürgősségi betegellátás)

Szóval, nincs légzőmozgás, nincs tapintható pulzus. De a pulzoximéter (az ujjra tehető kis izé) mutat pulzust, és hallgatózással is van szívtevékenység. A feleség látja, hogy mutat a műszer, és jól hallhatóan mondom a kollégáknak, hogy tényleg nincs pulzus, de van szívhangja. Vagyis a feleség számára a beteg él. Szerinte egy kis infúzió a kórházban feljavítaná, és a háziorvos az, aki az egésszel nem foglalkozott, hiába kérte már napok óta.

Ha beteget megmozdítjuk, száz százalék, hogy a maradék “élet” is kiszáll belőle. És valóban. Letesszük a földre, hogy kemény alapon legyen, gyorsan fel a defibrillátor tappancsa az EKG-hoz, és megy az újraélesztés. Nem azért, mert azt gondoljuk, hogy van értelme, hanem hogy a hozzátartozó lássa, hogy mi foglalkoztunk a férjével, és nem hagytuk “csak úgy”.  Aztán amikor eléggé egyértelmű az egyenes csík, vagyis a műszer is azt mondja, akkor abbahagyjuk.

Felvetődött köztetek, hogy meg kell beszélni a hozzátartozóval, hogy mi történik, és hagyni békében elmenni a bácsit. Ez így van, ezt kellene tenni ELŐZETESEN. Másképp nagyon valószínű az a forgatókönyv, hogy a hozzátartozó a helyszínen bólogat, de a gyász egy későbbi – bűnbakkereső- stádiumában eszébe fog jutni, hogy bezzeg az egészségügyi személyzet nem tett semmit. És ha eljárásra kerül a sor, akkor fogják az összes részvevőt (beleértve az elhunytat is), és részletesen kivizsgálják, hogy vajon, ha történt volna újraélesztés, mi lett volna. 

Egy szó mint száz,

ez egy olyan helyzet, amikor el kell számolnod a saját lelkiismereted felé, a beteg/elhunyt méltósága felé, a hozzátartozó felé és a bíróság felé.

Kérdezitek, hogy mit tettem, vagy mit tennék én.

Három esetben egyértelműen nem kezdenék reanimációt egy ilyen helyzetben:

- ha a nagypapám lenne

- ha a háziorvosa lennék és előzetesen tisztáztuk volna  a családdal, hogy mi lesz a dolgok menete.

- ha nincs hozzátartozó

Igazából viszont elkezdtem.

 

Szerző: Ipolyi-Topál Gitta

Szia! Gitta vagyok, a HáziorvosBlog szülőanyja, orvos, önjelölt egészségkultúra-fejlesztő. Ez a blog azért jött létre, hogy közérthetően adjon át az egészségeddel kapcsolatos információkat. Kövesd Facebookon is!

GYERE TANFOLYAMRA!: → jobbulast.com

Szólj hozzá!

hozzászólás

1 comment

  1. Éva

    Gratulálok tiszta szívemből………még nem is olvastam végig az írást, de éreztem mi lesz a döntés

Amikor üzenetet hagysz, figyelj arra, hogy egészségügyi adataid érzékeny adatok. Sürgősségi helyzetben ne itt üzenj!

Az email címet nem tesszük közzé. A kitöltendő mezőket * jelöli.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Read previous post:
hereleszállás
Kérdések és válaszok fütyiügyben

Az én kisfiam 8 éves lesz és neki begyulladt a fitymája olyan 1 éves kora körül. Elvittük a dokihoz, aki...

Close