«

»

Mennyit ér az élet?

Nem olyan régen foglalkoztunk itt a blogon a költség-haszon elvvel, vagy cost-benefit aránnyal. Akkor tudományos-etikai oldalról közelítettük meg a dolgot, azaz hogy egy gyógyszert vagy módszert akkor lehet bevezetni, ha az általa okozott kár vagy kellemetlenség kisebb, mint a nyerhető haszon. Két példával világítottam meg. Egyrészt egy apró tűszúrás az ára annak, hogy nem kapunk torokgyíkot, vagy fordítva: a fogfájást el lehet mulasztani főbelövéssel, csak nem éri meg.

Van azonban egy másik olvasata is ennek az elvnek, amit költséghatékonyságnak hívunk. Ez egy (nemzet)gazdasági, népegészségügyi megközelítés. Látni fogjuk, hogy van különbség, de ugyanúgy etikai gondolkodást igényel.

Az egészségügyi erőforrások nemcsak nálunk, hanem a világon mindenhol szűkösek. Még a leggazdagabb egészségügyi rendszerek sem engedhetik meg maguknak, hogy minden betegnek minden hasznos kezelést biztosítsanak. Szükség van ezért annak az elemzésére, hogy mibe érdemes pénzt fektetni.
Kicsit beleástam magam ebbe a dologba, és konstatálnom kellett, hogy meglehetősen bonyolult, de eszem ágában nincs diszkontrátákról, időpreferenciákról és hasonlókról írni, nézzük ezt a témát is úgy, ahogy a HáziorvosBlogon megszokott: földi halandó számára érthetően.

Mi a különbség a költség-haszon elv és a költséghatékonyság között?

A költség-haszon elvet rengeteg vonatkozásban használják, mi maradunk az orvostudományi értelmezésnél. A lényeg:  a költség és a haszon vonatkoztatási pontja az egyén. Példánkra visszatérve: a kisbaba részéről „költség” a fájdalom (és az esetleges oltási szövődmények esélye), de haszon az egészség. Nem beszélünk az oltóanyag és az egészségügyi személyzet áráról, a középpontban az egyén biztonsága áll.

A költséghatékonyság azt vizsgálja, hogy hogyan érdemes a javakat szétosztani, azaz mire érdemes költeni. A férjemék kamaszkorukban nekiindultak, elbicikliztek száz kilométerre, aztán rájöttek, hogy nincs túl sok pénz náluk, így egy kiló kristálycukrot vettek, hogy legyen energiájuk hazabiciklizni – ez volt a rendelkezésre álló forrásból megvásárolható legnagyobb mennyiségű gyors felszívódású szénhidrát, azaz ez volt a legköltséghatékonyabb megoldás.

A költséghatékonyság elemzése során a költségeket értelemszerűen pénzben mérik, az egészségben bekövetkező nyereséget pedig különféle orvosi egységekben, például vérnyomás csökkenés (Hgmm), túlélés éveinek száma, stb. Azaz, ha egy 1000 forintos vérnyomáscsökkentő leviszi átlagosan hússzal a vérnyomásomat, a 900 forintos nem viszi le csak öttel, és még a bokám is bedagad tőle, akkor a drágább volt a költséghatékonyabb.
Ezzel a módszerrel csak olyan technológiák vethetők egybe, amelyek azonos orvosi vagy biológiai dimenzióban eredményeznek egészségiállapot-változást. Azaz például csak vérnyomáscsökkentők egymással való összehasonlítása lehetséges, de nem teszi lehetővé csípőprotézis-beültetés és tüdőtranszplantáció hatásának összehasonlítását.

Különböző dimenziók összehasonlítása: QUALY

Az egyszerű orvosi praxisban, az egyes betegek szintjén a fenti elemzés elég lehet. De hogyan döntenek a milliárdokról az egészséggazdasági szakemberek? Hiszen muszáj valahogyan összehasonlítani a különböző jellegű kezeléseket is. Erre vezették be a Qaly-t, ami az angol Quality Adjusted Life Years rövidítése. Lefordítva annyit tesz: életminőséggel súlyozott életév. Nemcsak az számít, hogy egy eljárással hány évvel hosszabbítjuk meg az életet, hanem hogy azokat az éveket a beteg milyen minőségben, milyen közérzettel tölti.
Egy skálával jelölik, ahol a halál a nulla, a tökéletes egészség az egy. (Érdekes egyébként, hogy vannak negatív, azaz a halálnál is rosszabb állapotok. Ehhez némely teológusnak vagy filozófusnak biztos lenne néhány szava, de erre most nem térünk ki.)

Ha egy beteg 10 évet él egészségben, majd 10 évig beteg  (példának okáért rákos,  0,5 életminőségsúllyal)
majd meghal, akkor az alábbi eredményt kapjuk: 10 x 1,0 + 10 x 0,5 = 15 QALY. Tegyük fel, hogy egy új terápia jelenik meg, amely a klinikai vizsgálatokból származó eredmények alapján 2 évvel nyújtja meg a betegek várható élettartamát. Az életminôséget is figyelembe véve a páciensek egészségi állapota az alábbiak szerint módosul: 10 teljes egészségben töltött év után, 6 év 0,8 életminôség-súlyú év (azaz jobb élet) következik, végül 6 év 0,5 életminôségsúllyal. Ez összesen 10 x 1,0 + 6 x 0,8 + 6 x 0,5 = 17,8 QALY nyereséget eredményez. Az eredményből látszik, hogy két év nyereséghez összesen 2,8 QALY tartozik, mert a várható élettartam növelésén túl a terápia az életminôséget is növelte.
Forrás: Medical Tribune

Vegyük észre, hogy az, hogy mennyit ér egy életév, egyáltalán nem orvosi, hanem etikai kérdés. Egyéb etikai kérdések is felmerülnek, gondoljunk csak a várólistákra,  transzplantációkra, speciális kezelésekre. Nálunk például bárki művesekezelésre kerülhet, de van ország, ahol mérlegelni kell: számít a büntetlen előélet, gyerekek száma, dolgozik-e az illető, stb, és a döntést az orvosoknak kell meghozniuk.

Egészség – tőke

Az egészségpolitika egyik legfontosabb célja a lakosság egészségtőkéjének a maximalizálása.
Általánosságban kimondható, hogy ha egy ember nyer 50 QALY-t, az ugyanannyi lakossági egészségnyereséget jelent, mint ha száz ember nyer 0,5 QALY-t.
Ez a bonyolultabb megfogalmazása annak az ősrégi elvnek, hogy a legjobb kezelés a megelőzés. Nem nehéz belátni, hogy egyetlen ember több tízmilliós onkológiai kezelését érdemesebb lenne rákmegelőzésre, illetve minél koraibb stádiumban történő felfedezésre, azaz szűrésre költeni.
Ezzel kapcsolatosan folyamatosak a kutatások: egyre érzékenyebb és egyre olcsóbb módszerek kifejlesztése a cél.
Néhány példa: a székletvér-teszt még nem elég pontos, bár mindenki számára viszonylag olcsón hozzáférhető, míg a vastagbéltükrözés nagyon pontos, azonnali szövetminta-vételre ad lehetőséget, viszont drága.
Vagy: a legeslegolcsóbb védekezés a HPV, a méhnyakrákot is okozó vírus ellen az egész életre való szexuális hűség, de alighanem ez a tanács nem lenne túl hatékony. A rutinszerű szűrés a fejlett világban 75%- kal csökkentette a mélyre terjedő (invazív) méhnyakrák előfordulását (igaz, itt már kezdődő betegségről beszélünk, de legalább korai stádiumban.) Eközben a magyar nők 30%-a soha nem jelenik meg szűrésen.

Rengeteg példát lehetne még írni etikai kérdésekről, szűrőmódszerekről és egyéb konkrétumokról, de most befejezzük, remélem sikerült valamennyire megvilágítani a dolog lényegét.

Szerző: Ipolyi-Topál Gitta

Szia! Gitta vagyok, a HáziorvosBlog szülőanyja, orvos, önjelölt egészségkultúra-fejlesztő. Ez a blog azért jött létre, hogy közérthetően adjon át az egészségeddel kapcsolatos információkat. Kövesd Facebookon is!

GYERE TANFOLYAMRA!: → jobbulast.com

Szólj hozzá!

hozzászólás

1 ping

  1. Mennyit ér az emberi élet? | magyartukor.com

    [...] Az egyszerű orvosi praxisban, az egyes betegek szintjén a fenti elemzés elég lehet. De hogyan döntenek a milliárdokról az egészséggazdasági szakemberek?Hiszen valahogyan össze kell hasonlítani a különböző jellegű kezeléseket is. Ha kíváncsi a részletekre, látogasson el a Háziorvos Blogra! [...]

Amikor üzenetet hagysz, figyelj arra, hogy egészségügyi adataid érzékeny adatok. Sürgősségi helyzetben ne itt üzenj!

Az email címet nem tesszük közzé. A kitöltendő mezőket * jelöli.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Read previous post:
Epeköves étrend – vendégposzt

Jó dolog ez az internetes kollegialitás, alighogy megjelent a legutóbbi poszt az epekövességről, máris kaptam egy epebeteg étrendet, amelyet most...

Close