Az én történetem

Amiért megosztom ezt a képet, az egy hosszabb történet. Én alapvetően egy fizikailag lusta lány vagyok. Egyáltalán nem jellemző, hogy olyanokat mondanék, hogy: “Fú, ki sem bírok egy hetet edzés nélkül” vagy: “Ha nem futok két napig, már rosszul vagyok” és hasonlók. Igenis elvagyok akármeddig mozgás nélkül, és mindig el is voltam.

2,5 éve kezdtem heti egyszer úszni, mivel annyiszor elmondjuk a betegeknek, annyiszor megírjuk cikkben, és annyiszor lektoráljuk amit leírt más, hogy:

Az egészség megőrzéséhez heti 150  (3×50, 5×30, stb.) percet mozogni kell.

Ki fogja támogatni a felnőtt gyerekeimet? Ki lesz dögös a férjem oldalán? Ki fogja lerakni a bontott téglát a gyepszegélyre, ha én töttyedt leszek, vagy ha elvisz valami elkerülhető nyavalya?

A fenti előirányzatból 60 percet tudtam akkoriban abszolválni. Majd, hogy legyen valami cél, elmentem az Öböl-átúszásra, és ugyanabban az évben a Velencei tóúszásra. Ott láttam a bringásokat, akik a vízből kijőve még mentek egy kört a tó körül és irigy lettem rájuk. Sajnáltam, hogy a triatlonhoz futni is kell, mert utálok futni és nem is voltam hajlandó az utolsó gimnáziumi Cooper-teszt óta. Aztán két nap múlva kimentem a térre, és elkezdtem az 1 perc futás – 1 perc gyaloglás kezdő edzéstervet. Fél évre rá kitoltam a biciklit a kereskedésből és gyorsúszást tanultam.

Ez másfél évvel ezelőtt volt, vagyis a tavalyi és idei triatlonszezont már meglovagoltam. Aki ezt kívülről látja, az felteszi a kérdést:

Mikor van erre ideje?
Valami gubanc biztos van otthon.
Mit szól ehhez a férje?
Ez már az életközépi krízis? Kicsit korán jött.

Ami azt illeti, saját magamnak is feltettem ezeket.

De a triatlon (abban a gagyi és lassan fejlődő formában, ahogy én űzöm) nem más, mint a heti ajánlott mozgásmennyiség olyan formába öntése, ami a személyiségemnek megfelel:

  • kell valami cél, mert cél nélkül nem indulok el sehova.
  • akkor megyek edzeni, amikor meg tudom oldani, nem kell senkihez alkalmazkodnom – három gyerek logisztikája mellett
  • magammal versenyzek, mert a többiekhez képest totál esélytelen vagyok, de ez bőven elég.
  • nem kell hetente háromszor ugyanolyan edzésre járnom – már ha tényleg sikerül egyáltalán egy héten háromszor mozognom…
  • szeretem a versenyek előtti tömegpszichózist
  • és látni azokat, akik többszörösét teljesítik az én távomnak, mert motiválnak.

Amit ezzel mondani akartam, az az, hogy mindegy hány éves vagy, egészen biztosan van olyan mozgásforma, amit te is tudsz és élvezel heti 150 percben csinálni, és ebben semmi fanatizmus nincs, csak a szakirodalom szerint ajánlott egészségmegőrző mozgásadag.

Fadd-Dombori sprint táv

Fadd-Dombori sprint táv

 

Idén Kenese és Füred is megvolt

Idén Kenese és Füred is megvolt

Ha eléri a szíved a piros csík

Először is elnézést kérek a kattintásvadász címért :) Nem, ne kezdj végrendelkezni, ha piros csíkod van.

A piros csík nyirokérgyulladás* jele. Nagyon gyakori, általában szúrás, csípés után, jelentkezik. Ha a lyukon kórokozó jutott a bőrbe, azt megfertőzi, és a seb/szúrás körüli terület piros lesz. A gyulladás időnként elindul egy nyirokéren felfelé, és ez maga A CSÍK.

Tovább a teljes tartalomhoz »

Megnyalintod a csecsemőddel az abszintot?

Egy barátnőm hívott, hogy adja-e tovább a Sinupret cseppeket a féléves babájának. Meghökkenve olvastam el a Pharmindexben az alkalmazási előiratot:

„A gyógyszerkészítmény 19 -%V/V alkoholt, azaz 50 csepp 0,51 g alkoholt tartalmaz, amely megfelel 13 ml sörnek vagy 5 ml bornak. Alkoholbetegek számára a készítmény alkalmazása ártalmas. (…)
Kisgyermekeknek naponta 3×15 csepp, csecsemőknek naponta 3×10 csepp.”

Hogy micsodaaa? Tovább a teljes tartalomhoz »

A kiscsizmák

Ömlik a csapból is, hogy járni kell szűrésre, mindenki járjon szűrésre, tessék járni szűrésre. Én is tudtam mindig, hogy járni kell, mondogattam is. De most le szeretném írni a történetet, amitől ez belsővé vált. Tovább a teljes tartalomhoz »

A nyár, amikor azt hittem, hogy agytumorom van

Régóta készülök megírni ezt a sztorit, mert számomra hatalmas csattanója volt, és talán tanulságos lehet.

Történt, hogy június vége táján fura fejfájásom jelentkezett. Egészen a fejem tetején, mondanám, közvetlenül a koponyám alatt. De csak akkor, ha zökkent a bicikli!  Tovább a teljes tartalomhoz »

Elszámolás

Már rég elmúlt az év végi számvetések időszaka, de tartozom még nektek és magamnak egy elszámolással. Óriási csend volt idén (pardon, 2015-ben), pedig a blog nyáron volt 5 éves, és meg sem ünnepeltük. Tovább a teljes tartalomhoz »

A kezed életet menthet

Magyarországon ezer emberből mindössze 17 tudja, mit kéne tennie ha összeesik mellette valaki. Ezen szeretnének változtatni az immár harmadik éve megrendezett nemzetközi Restart a Heart Day aktivistái. Dr. Lóczi Gerdával, a Magyar Resuscitatiós Társaság oktatási irodájának vezetőjével beszélgettünk az esemény apropóján.

Tovább a teljes tartalomhoz »

Rögös út

Tegnap bejárta a sajtót a magát megoperáló nyugdíjas sztorija. Az egyik felületes vénájában vérrög keletkezett, és annyira kínozta a fájdalom, hogy kivágta magának. Alig akartam ma elhinni, hogy hasonló történetbe csöppentem. Tovább a teljes tartalomhoz »

Annyit eszek, mint egy madár

Múlt héten bejött egy igen túlsúlyos páciens a rendelésre, ahol helyettesítettem, és szóba jött, hogy csökkenteni kellene a testsúlyát (kolleganőm és én mindenkinek megtesszük azt a szívességet, hogy hormonális okot keresünk az elhízása mögött, így ezen már túl voltunk).
A hölgy szabadkozott, hogy amilyen keveset ő eszik, az alapján nem így kéne kinéznie. Ekkor megkértem, hogy mondja el egy átlagos napját, mikor és mit eszik. Tovább a teljes tartalomhoz »

A tudományos bulvár állatorvosi lova

Választhattam volna az elemzésünkhöz bármelyik portál bármelyik brit tudósok jellegű cikkét, de most ennek a közlésnek van pechje, ezt fogom kivesézni. Lássuk, mit kell megvizsgálnunk, amikor a média közöl velünk egy tudományos szenzációt! Tovább a teljes tartalomhoz »

Régebbi bejegyzések «